2022. november 20.


Vasárnap, Krisztus, a mindens

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”


[Lk 23,35-43]


Elmélkedés

A kereszt királya
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepli az Egyház, és a katolikus hívők, akik szerte a világon különböző országokban és különböző uralmak alatt élnek, arra gondolnak, hogy mindannyian Isten országához tartoznak és Krisztus szelíd uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.
Nyilvános működésének kezdetén a sátán megkísérti Jézust. Felviszi egy magas hegyre és ott a sátán azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon.
Egy másik alkalommal, a csodálatos kenyérszaporítás után Jézus észrevette, hogy az emberek, akik ettek a kenyérből, „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni” (Jn 6,15). De ő félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar politikai értelemben vett király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák.
E két jelenetből világosan látszik, hogy Jézus mind a sátán, mind az emberek által felkínált királyságot elutasítja, és ennek nagyon egyszerű oka van: igazi hatalommal valójában sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt Jézus összegyűjtötte tanítványait egy hegyen és a következő szavakkal búcsúzott el tőlük: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,18-20). Jézus Istentől kapott hatalma maradandó. A világ országainak dicsősége, amit egykoron a sátán megmutatott, időközben eltűntek. Krisztus dicsősége azonban, amely szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, nem múlik el soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük a világ végéig velünk maradó Krisztus királyságának.
Jézus szenvedéstörténete világosan megmutatja, hogy mit jelent az ő királysága. Elfogása után Jézust először a zsidó főtanács, majd a római helytartó hallgatja ki. A főtanács előtt az a vád, hogy Jézus az Isten Fia, Pilátus előtt pedig királysága kerül szóba. Jézus nem utasítja vissza Pilátus kijelentését, de azonnal tisztázza, hogy az ő királysága és uralma nem ebből a világból való. A helytartó igyekszik megmenteni Jézust, s azt reméli, hogy a megostorozás után a nép megszánja őt, és nem kérik a halálos ítélet kimondását. Amikor Pilátus kivezetteti Jézust a nép elé ezekkel a szavakkal mutat rá: „Nézzétek a királyotok!” (Jn 19,14), majd ezt kérdezi a néptől: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” Pilátus szavai ellen a főpapok így tiltakoznak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” (Jn 19,15). Azzal, hogy a Jézust vádló zsidók elismerik a római császár fennhatóságát, egyúttal elutasítják Jézus királyságát. Pilátus viszont mégis ezt íratja a keresztre: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” (Jn 19,19), és később a zsidók tiltakozására sem változtatja meg a tábla szövegét.
Mi pedig most abban a helyzetben vagyunk, hogy állást kell foglalnunk: elismerjük-e Jézust királynak? Elismerjük-e, hogy ő a mi szívük és életünk királya?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézusom! Te vagy a mindenség királya. Hittel várom eljöveteledet és a veled való találkozást. Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben, a segítségre szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni, neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a segítségnyújtást és jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!
 


Hozzászólás

Név:
E-mail:
Szöveg:
 A Felhasználási feltételeket és az Adatkezelési elveket ismerem, elfogadom.

 
Küldéshez kérjük adja meg a fenti ellenőrző kódot:

Jelenleg nincs hozzászólás bejegyzés.

Naptár

 
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

MOBIL EVANGÉLIUM ALKALMAZÁS

Töltse le okostelefonjára az Evangelium365 alkalmazást az App Store vagy Google Play helyekről, és használja ki az egyéni beállítások lehetőségeit!

FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE

Ön is megkaphatja naponta ingyen az e-vangéliumot e-mailben, ha feliratkozik levelezőlistánkra. Kérjük, adja meg nevét és e-mail címét, majd kattintson a "Feliratkozás" gombra. Hamarosan kap egy automatikus e-mailt, amelyben meg kell erősíteni a feliratkozást. A megerősítés azért szükséges, hogy senki ne élhessen vissza az Ön e-mail címével. A következő naptól már kapja is az e-vangéliumot.

Ha gondja van a feliratkozással, kérem, forduljon a lista tulajdonosához, Horváth István Sándor atyához a his@katolikus.hu címen.

Sikeres feliratkozás Hiba történt a feliratkozás során.