2016. március 13.


Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”


[Jn 8,1-11]


Elmélkedés

Az irgalom felemel
A házasságtörő asszony történetében csodálatosan megnyilvánul az isteni irgalmasság és megbocsátás. Ezt a szempontot figyelembe véve úgy érezzük, hogy jobb helye volna Szent Lukács írásában, amely a négy evangélium közül elsősorban Jézus példabeszédei alapján a leggazdagabban fejti ki az irgalmasság témáját. János evangélista gondolatmenetébe más szempontból illeszkedik az esemény. Ő azt akarja bemutatni, hogyan formálódik idővel a Jézussal szembeni ellenállás. Az előzményekben és az eset utáni történésekben arról van szó, hogy a farizeusok és az írástudók bele akarnak kötni Jézus tanításába. A viták általában megmaradnak elméleti szinten, a házasságtörő asszony esete azonban kivétel. A farizeusok és az írástudók feltehettek volna egy kérdést azzal kapcsolatban, hogy mi az eljárás egy olyan esetben, amikor valakit hűtlenségen érnek. Ők azonban továbbmennek, odacipelnek Jézus lábaihoz egy asszonyt, aki ellen házasságtörés a vád, és ítéletet várnak tőle. Az elméleti kérdés azonnal gyakorlativá válik, s Jézus válasza nem csupán elméleti felelet lesz, hanem döntés egy ember sorsáról, életéről vagy haláláról. „Te mit mondasz?” – hangzik Jézus felé a kérdés.
János evangélista leszögezi, hogy a kérdezők vádolni akarják Jézust. Ismerik, hogy Jézus mit tanít az Isten irgalmáról. Jól tudják, hogy szóba áll a bűnösökkel, betér házukba, együtt étkezik velük. És azt is tudják, hogy egy tanítónak az ad tekintélyt, ha ő maga is megtartja a törvényeket, s nem csak másokat buzdít azok követésére. Ha Jézus kimondja a halálos ítéletet az asszonyra, akkor szembekerül korábbi kijelentéseivel és magatartásával. Szépeket mond ugyan a megbocsátásról, de az adott esetben szemrebbenés nélkül képes kimondani valakire a halálos ítéletet. Ha viszont ellenzi az asszony megbüntetését, akkor semmibe veszi a mózesi törvényeket. Az ő szemszögükből a csapda tökéletes. Arra számítanak, hogy akár egyiket, akár a másikat válaszolja Jézus, valamivel mindenképpen vádolni tudják majd őt. Arra viszont nem számítanak, hogy van harmadik lehetőség. Az igazi bölcsesség szólal meg Jézusból: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ő tehát fordít a helyzeten, a vádlók tulajdonképpen maguk is vádlottakká válnak, ez a felelet szembesíti őket saját magukkal és bűneikkel. Jézus bölcs válasza megmenti az asszonyt, a korábbi vádlók távoznak.
Az Irgalmasság Évében térjünk vissza egy gondolat erejéig a megbocsátásra. Jézus nem az asszony múltjára kíváncsi, ezért nem faggatja őt és nem vár tőle beismerést. Az asszony pedig nem áll neki mentegetőzni, nem akarja titkolni bűnét és nincs szándékában személyes felelősségét kicsinyíteni. Mindkettőjük figyelme a múlt helyett a jövőre irányul. Jézus ezt mondja neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” A bűnt tehát helyteleníti, elítéli, de az embert nem akarja elítélni. Ő azért jött, hogy megmentse a bűnösöket és megtérésre indítsa őket. Az isteni irgalmasság túllép az ember bűnös múltján és elindítja a remény, a megigazulás útján. Az emberi ítélkezés a porba alázza az embert, de az isteni irgalmasság felemel, talpra állít, lehetőséget ad egy új életre.
© Horváth István Sándor


Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
 


Hozzászólás

Név:
E-mail:
Szöveg:
 A Felhasználási feltételeket és az Adatkezelési elveket ismerem, elfogadom.

 
Küldéshez kérjük adja meg a fenti ellenőrző kódot:

Jelenleg nincs hozzászólás bejegyzés.

Naptár

 
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

MOBIL EVANGÉLIUM ALKALMAZÁS

Töltse le okostelefonjára az evangelium365 alkalmazást és használja ki az egyéni beállítások lehetőségeit!

FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE

Ön is megkaphatja naponta ingyen az e-vangéliumot e-mailben, ha feliratkozik levelezőlistánkra. Kérjük, adja meg nevét és e-mail címét, majd kattintson a "Feliratkozás" gombra. Hamarosan kap egy automatikus e-mailt, amelyben meg kell erősíteni a feliratkozást. A megerősítés azért szükséges, hogy senki ne élhessen vissza az Ön e-mail címével. A következő naptól már kapja is az e-vangéliumot.

Ha gondja van a feliratkozással, kérem, forduljon a lista tulajdonosához, Horváth István Sándor atyához a his@katolikus.hu címen.

Sikeres feliratkozás Hiba történt a feliratkozás során.