2013. április 1.

Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

[Mt 28,8-15]

Elmélkedés

A mai evangélium két találkozást ír le. Elsőként azokról az asszonyokról olvasunk, akik azzal a szándékkal mennek hajnalban Jézus sírjához, hogy a temetés napján elmaradt balzsamozást elvégezzék. A sírt üresen találják, illetve angyalt látnak, aki Jézus feltámadásáról ad hírt és azt kéri tőlük, hogy az apostoloknak vigyék meg ezt a hírt. Örömmel és félelemmel a szívükben indulnak el. A Feltámadottal útközben találkoznak, aki azonnal bátorítja őket, eloszlatja félelmüket. E találkozást követően, amikor megérkeznek az apostolokhoz, már nem csupán azt mondják el, amit megtudtak az angyaltól, hanem személyes találkozásukról, élményükről is beszámolnak.
Az ő esetükhöz hasonlóan mi is bizonytalanok vagyunk mindaddig, amíg nem találkozunk a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez szünteti meg félelmeinket. E találkozás kelti és növeli bennünk az örömöt. Ez indít el minket is, hogy hirdessük, továbbadjuk a feltámadás örömhírét. Vigyük el a bizonytalanoknak, a kételkedőknek, a hitetlenséggel küzdőknek a feltámadás örömhírét!
Az evangéliumi szakasz második részében a sírt őrző katonák találkoznak a főtanács tagjaival, és közlik velük, hogy Jézus teste nincs a sírban, de ennek okát nem tudják. A tanács tagjai azt kérik tőlük, hogy mondják azt, hogy elaludtak és eközben lopták el tanítványai Jézus holttestét a sírból. Ezzel az epizóddal Szent Máté evangélista egy másik lehetőséget, magyarázatot ad arra, hogy üres Jézus sírja. A történet ezzel le is zárul, s ezzel mintegy ránk bízza, hogy melyik magyarázatot hisszük, fogadjuk el.
© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
 

Hozzászólás

Név:
E-mail:
Szöveg:
A Felhasználási feltételeket és az Adatkezelési elveket ismerem, elfogadom.
Küldéshez kérjük adja meg a fenti ellenőrző kódot: