Napi evangélium

Olvassa Ön is minden nap
az evangéliumot!
Adja meg e-mail címét és naponta
megkapja az evangéliumi részletet
egy rövid elmélkedéssel és imádsággal

Evangélium kereső
Vissza2015 májusElőre
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Aktuális hírek

A hit forrása címmel jelentek meg Horváth István Sándor atya elmélkedései a vasárnapi evangéliumokról.


tovább

Tamogassa ön is oldalunkat!
Ajánló

Ajánlja weboldalunkat ismerősének.
Akár több e-mail címet is megadhat.

tovább

Mai evangélium
2015. május 24. – Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”


[Jn 20,19-23]
Elmélkedés

Pünkösdi Lélek
Egy édesanya mesélte, hogy egy alkalommal sok medencés, csúszdás fürdőben voltak a családdal. A nagyobbak azonnal a medencék valamelyikébe vetették magukat, de a legkisebbik gyermeket, aki mindössze három éves múlt, s aki először volt életében ilyen helyen, alig tudta rábeszélni arra, hogy a pancsoló vizébe bemenjen. A kicsi sosem látott még ekkora vizet, érthető volt félelme. Aztán amikor látta, hogy a hozzá hasonló korúaknak semmi baja sincs a víztől, nagy nehezen bemerészkedett, persze édesanyja felügyelete mellett. Hamar megbarátkozott a vízzel, önfeledten játszott, élvezte, hogy pancsolhat kedvére. Olyannyira jól érezte magát, hogy egyszerűen nem akart kijönni a vízből, amikor egy idő után anyukája erre kérte. Ami korábban fenyegető és félelmetes volt számára ismeretlensége miatt, az gyorsan vonzóvá, kedvessé vált, olyan dologgá, amitől nem akart megválni.
E vizes példa talán segít megvilágítani a mai „tüzes” nap tartalmát. Kezdetben talán félünk a Szentlélek érintésétől, a Szentlélek tüzétől, nem akarjuk megégetni magunkat vele, de amikor engedjük, hogy eltöltsön, élővé tegyen és lelkesítsen minket, akkor semmiképpen sem akarnánk megválni tőle, s azt szeretnénk, hogy mindig bennünk lobogjon lángja. Olyan ez, mint amikor Mózes félelemmel közelített az égő csipkebokorhoz, de aztán megtapasztalta, hogy jó Isten közelében lenni. Vagy amikor Elizeus félelemmel szemlélte a tüzes szekeret, amelyen Isten az égbe ragadta Illés prófétát. Aztán amikor Elizeus magához ragadta mestere leeső köpenyét és kettévált előtte a Jordán folyó vize, megtapasztalta azt a különleges erőt és prófétai hatalmat, amit megörökölt Illéstől és amivel Isten ruházta fel őt, akkor nem akart már megválni küldetésétől, amire korábban oly nehezen vállalkozott. Szent Pál apostol életében is hasonlót látunk. A vallás ellenségeit látta az új hit terjesztőiben, a keresztényekben, ezért kegyetlen üldözésükbe kezdett, de amikor találkozott Krisztussal és megvilágosította őt a Szentlélek, akkor felismerte új hivatását.
A Szentlélekkel kapcsolatban valójában nincs okunk félelemre. A pünkösdi eseményt a legrészletesebben Szent Lukács írja le az Apostolok Cselekedeteiben. Ezek szerint a feltámadás utáni ötvenedik napon az apostolok együtt voltak, amikor az égből ismeretlen zúgás támadt, majd pedig lángnyelvek tűntek fel és mindegyikükre leereszkedtek. E jel kíséretében töltötte el őket a Szentlélek. Különféle nyelveken kezdtek beszélni a Jeruzsálembe érkező zarándokoknak Isten csodás tetteiről (vö. ApCsel 2,1-11). A zúgás, a szélvihar, a tüzes lángok nem ijesztették meg őket. A húsvéti jelenések s a feltámadt Krisztus megjelenései alkalmával az evangélisták nem hallgatják el az apostolok félelmét. Félnek a zsidóktól, akik keresztre feszítették Mesterüket, és félnek még akkor is, amikor megjelenik nekik Jézus, mert azt hiszik, hogy szellem. Pünkösdkor viszont nyoma sincs bennük semmilyen félelemnek. Eltölti őket a Szentlélek ereje, s ezzel az erővel állnak a nép elé, hogy a keresztre feszített Krisztus feltámadását hirdessék.
A pünkösdi Lélek engem is erővel akar betölteni, hogy Krisztus tanúja és a feltámadás hirdetője legyek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Szentlélek Isten! A te működésed, megszentelő tevékenységed egyaránt megtapasztalható a világban, az Egyházban és bennünk, keresztény emberekben. Legyél minden megkeresztelt ember számára az újjászületés forrása, az új élet forrása! Teremtsd meg az egységet és a közösséget Istennel és az Egyházzal! Add meg nekünk a lelki újjászületést, hogy elmúljanak félelmeink, megértsük Krisztus tanítását és az Egyház minden időkre szóló küldetéséhez csatlakozva mi is Krisztus tanúi legyünk a világban! Add, hogy Isten szavának hallgatása által újjászülessek a hitben! Segíts, hogy a szentáldozás és az imádság legyen erőforrásom! Tölts el erőddel, hogy a szeretet gyakorlásában hűséges legyek!
 


Hozzászólás

Név:  
E-mail:  
Szöveg:
 A Felhasználási feltételeket és az Adatkezelési elveket ismerem, elfogadom.

 
Küldéshez kérjük adja meg a fenti ellenőrző kódot:

Összes hozzászólás és válasz megjelenítése