Napi evangélium

Olvassa Ön is minden nap
az evangéliumot!
Adja meg e-mail címét és naponta
megkapja az evangéliumi részletet
egy rövid elmélkedéssel és imádsággal

Evangélium kereső
Vissza2015 márciusElőre
H K Sz Cs P Szo V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31
Aktuális hírek

A hit forrása címmel jelentek meg Horváth István Sándor atya elmélkedései a vasárnapi evangéliumokról.


tovább

Tamogassa ön is oldalunkat!
Ajánló

Ajánlja weboldalunkat ismerősének.
Akár több e-mail címet is megadhat.

tovább

Mai evangélium
2015. március 7. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”


[Lk 15,1-3.11-32]
Elmélkedés

A tékozló fiú története az atyai házból való távozással kezdődik és ugyanebbe a házba való visszatéréssel fejeződik be. A kettő között történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal megtérésnek nevezünk. Mi indítja őt a megtérésre, a hazatérésre? Örökségének, vagyonának elpazarlása után a fiú arra kényszerül, hogy sertéseket őrizzen, s annyira éhezik, hogy még az állatok eledeléből is enne. Megalázó helyzet. Olyannyira megalázó, hogy ennél már aligha lehetne lejjebb süllyedni. Annyira megalázó, amit már az ember nem tud lelkileg elviselni, hiszen emberi méltóságától fosztották meg, amiért csak magát okolhatja. A fiúban van annyi őszinteség, hogy nyomorúságos, megalázó helyzetéért nem mást hibáztat, s van benne annyi bölcsesség, hogy megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.
Elindulása, hazatérése, bocsánatkérése alázatot kíván, a bűnbánó ember alázatát. A történet igazi meglepetése mégsem a fiú hazaindulása, hanem az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet, pedig volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő megbocsát. Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki alázattal hozzá megy. Érzem-e a mennyei Atya ölelését, szeretetét, amikor meggyónom bűneimet?
© Horváth István Sándor


Imádság

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, Fényes világ, Ki a fényes világot megfényesítetted, Édes áldott Napom, Adj szerencsés mai napot, Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, És minden jóra menendőséget.
 


Hozzászólás

Név:  
E-mail:  
Szöveg:
 A Felhasználási feltételeket és az Adatkezelési elveket ismerem, elfogadom.

 
Küldéshez kérjük adja meg a fenti ellenőrző kódot:

Összes hozzászólás és válasz megjelenítése